16.rész

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig elmaradtam de megőrültem a sok tanulnivalótól és a kevés szabadidőtől. Remélem ezzel a résszel majd egy kicsit sikerül kárpótolnom benneteket.További jó olvasást.

Puszi,Fruzsi ♥♥♥

A mai nap és ugyanúgy kezdődött mint a többi,nyűgösen keltem fel. Annyi különbséggel ,hogy eszembe jutott,hogy már nagyon sok idő eltelt,  vagyis mióta idejöttem kevesebb mint egy év. Eljött a születésnapom ideje, de most végre együtt ünnepelhetek a bátyámmal.

-Boldog szülinapot, Szofi-kiabált a családom majd egy kisebb tortával fogadtak eme csodálatos vasárnapi napon.

-Köszönöm...-néztem rájuk mosolyogva -mindent,tényleg.

-Az ajándékokat később kapod-ugrándozott Kyung és EunJi.

-Rendben-mosolyogtam rá.

-Na, gyorsan fújd el a gyertyákat.-nevetett rám anyu.

Igen, anyu most már tudom így szólítani mert megérdemli, és szinte ugyanúgy szeretem mint a saját édesanyámat.

Elfújtam az égő számokat,majd EunJi-ék magamra hagytak,hogy nyugodtan felöltözzem. Meg is voltam, kiválasztottam egy aranyos, virágos kis ruhát és elindultam az alsó szintre.Leértem a lépcső aljára,de senkit nem láttam itt.Éppen mire körbenéztem, hol lehetnek ,megszólalt a csengő.

-Szia, drága bátyusom nagyon boldog szülinapot- öleltem meg a testvérem.

-Neked is, húgicám, a többiek?-kérdezte mikor már beljebb sétált a lakásba.

-Nem tudom -feleltem vállat vonva- A kertbe még nem néztem szóval nagy valószínűséggel ott lesznek.

-Biztos-bólogatott aranyosan majd maga után húzva elindult az említett hely felé, ahol a kis család és a drága barátaink bújtak el.

-Boldog születésnapot!-kiabálta mindenki aki jelen volt.

-Isten éltessen gyönyörűm-ölelt át hátulról U-Kwon.

-Köszönöm- mondtam majd elkezdtem kibontani az ajándékot.

Egy csodálatos fényképalbum volt benne az itt töltött idő alatt készült képekkel, és az utolsó képen a barátom és én szerepelünk amikor éppen csókot váltunk, a kép főlé Forever felirat volt olvasható.A meghatódottságtól egy-két könnycsepp is kicsordult.

-Szeretlek-borultam a nyakába a világ legédesebb srácának.

-Én is , kicsim.-suttogta édesen a fülembe miközben a hátamat simogatta.

-Bocsánat,hogy megzavarom a csodálatos pillanatot, de Szofi drágám ez itt az ajándékod a családtól-nyújtott át egy borítékot anya.

-Köszönöm-köszöntem meg ezt az ajándékot is.

Amikor kibontottam a borítékot nem hittem a szememnek, két repülőjegy volt benne Németországba.

-Ez... ez, nem tudok mit mondani nagyon nagyon köszönöm -ugrottam a szüleim nyakába.

Pontosabban azért örültem ennek az ajándéknak mert végre meglátogathatom a daduskámat, akivel már régóta nem beszéltem.

Apáék nem szóltak semmit csak viszonozták az ölelésemet.

-Drágám, azt viszel magaddal akit szeretnél-ölelt át újra anya.

Felpillantottam és amikor találkozott a tekintetem Kwon-éval egyből tudta, hogy vele szeretnék menni.Szeretném ha megismerné a dadámat és az országot ahol minimanó koromat töltöttem. Egy dolog volt amiben nagyon reménykedtem az utazással kapcsolatban, mégpedig, hogy egyáltalán ne fussak össze drága "szüleimmel".

Mindenki nagyon jól elvolt, a születésnapi ebéd is fantasztikusra sikeredet.Délután már csak a nagyon szűk család volt jelen vagyis a hét srác, anya, apa és a drága két barátném.Csak ültünk az asztalán és vicces sztorikat meséltünk amik ebben az egy évben történtek velünk.

-Khm- köszörülte meg a torkát Zico -Igazából, most,hogy mindenki itt van szeretnénk bejelenteni a fiúkkal,hogy jelentkeztünk egy ügynökséghez ahová fel vettek minket gyakornoknak, jó igaz 'az, hogy felvettek' még nem biztos de nagy esélyünk van rá.

Anyáék a fiúkra nagy szemekkel néztek, mert már mind a heten az asztal előtt álltak és várták a reakciót.Azért is volt fontos,hogy itt jelentik be ezt mert már szinte Gain és Minho- voltak mindenkinek a szüleik.A srácok is szinte itt töltötték mindennapjaikat az elmúlt évben és szerintem már érkezésem előtti időket is.

-Gratulálok- kapcsoltam először és öleltem meg a bátyámat, majd sorba minden fiút és a barátomat még egy szolid csókkal is jutalmaztam.

Végül a fiúk nagy bejelentését az én drága két barátnőm híre követte ami pedig az ő gyakornokúságukról szólt.Vicces mert az elmeséltek alapján nem tudták se a fiúk se a lányok,hogy a másik része a csapatnak is jelentkezik gyakornoknak.

Szóval megtudtuk ,hogy mindenki gyakornok lett így ennek örömére is buliztunk és már nem csak a szülinapunk miatt. Miután mindenki elment, körülbelül hajnali 1-2 óra lehetett már, U-Kwon közölte velem,hogy el kell mennünk valahova.Furcsán nézett rám és nem foglalkozva semmivel és senkivel maga után húzott és eltűntünk a hajnali órákban a sötét utcán. Fogalmam sem volt,hogy hova megyünk de egyetlen édes falat pasim, nem volt hajlandó elárulni az utunk célját.

-Itt is vagyunk-áll meg egy pillanatra és amikor feleszméltem,hogy hol is vagyunk örültem egy kicsit a helyzetnek, bár szomorú is voltam.

-Miért nem mondtad,hogy meghaltak?-kérdeztem félve a sír előtt állva. Ugyanis a helyszín ahová életem értelme hozott az a szülei sírja volt. Összeszorul a szívem ahogy látom bánatos arcát ahogy felnéz rám és egy-két könnycsepp ott csillog szeme sarkába.Megöleltem őt,hogy érezze mellette állok, majd amikor elengedtem leguggoltam.-Jó estét, vagyis nemsokára reggelt Mr. és Mrs. Kim, én Szofi vagyok U-Kwon barátnője. Ígérem vigyázok a fiúkra, sajnálom,hogy nem találkozhatunk már élőben, de tudniuk kell,hogy nagyon szeretem őt.-mondtam és nekem is megindultak  a könnycsatornáim. Kezet éreztem a hátamon és láttam,hogy ő is leguggolt mellém, megfogta a kezem összekulcsolta ujjaink, és felnézet szülei emlékére.

-Köszönöm,hogy elküldtétek hozzám ezt az angyalt,hogy vigyázzon rám.-lehajtotta ismét a fejét majd felállt és magával húzott engem is, megölelt. 

Nem kérdeztem,hogy mikor és hogyan történt, egyszerűen csak az érdekelt,hogy ne legyen boldogtalan.

Miután még  egy kicsit ott álltunk a sötétbe vagyis igazából már a napfelkeltébe, elindultunk haza, utána persze elmehetünk az iskolába. Tuti órán alvás lesz belőle, de nem számít megtudtam azt ami nyomta a szívét és most azon vagyok ,hogy ezt a terhet segítsek neki cipelni.

~iskolába~

-Szofi el ne aludj- lökdösött meg HaYoung.

-Hm?-néztem fel.

-Na mi a helyzet, U-Kwon is alszik- halottam meg a bátyám hangját.

-Ki vannak dőlve-közölte EunJi.

-Miss Müller örömmel venném,ha az órámon ébren lenne-halottam meg szeretett matektanárom hangját.-Az egy dolog,hogy tavaly átengedtem , idén ne várjon kegyelmet.

Egyből felriadtam, ja és igen tavalyi dogám jól sikerült bár nagyon sokat magoltam és tanultam de valahogy sikerült áteveznem és a megbukástól mentem parton megállni, de hála istennek sikerült.

-Elnézést.

~Te is kelj fel, most megint rám fog szállni a matek tanárt, te se aludj

XOXO Szófi ♥ ~

~Tesim van, megtehetem,hogy alszom, ellenben veled akinek figyelni kéne.Szünetbe átmegyek szóval ne  aludj. Szeretlek, U-Kwon ♥ :* ~

Az idei helyem HaYoung mellett van, aki mosolyogva figyelte a kis üzenetváltásunkat.

-Vissza ne aludj- suttogta mellettem

-Igyekszem-mosolyogtam rá.
-Miss Mülelr, ez elfogadhatatlan. Először alszik az órámon, majd beszélgetésbe invitálja a padtársát. Azonnal menjen ki a teremből és igazolatlan óra.
Elindultam kifelé a teremből amikor újra rám szólt a tanár.
-Az egyest is beírtam.
Fantasztikus tuti meg fog húzni matekból.Körülbelül 15 perc múlva kicsengettek és amikor a tanár elhagyta a termet bebattyogtam és elfoglaltam a helyemet.
-Nagyon nem bír téged- röhögött rajtam Zico
-Azt mondod?-kérdeztem vissza gúnyosan.
-Azt biza-felelte mosolyogva majd lekezelt a haverjával.
-Szia cicám, milyen volt a matek óra?- kérdezte amikor már az ölében ültem.
-Fantasztikus-feleltem iróniával teli hangon.
-Egyest is kaptál?
-Szerinted?-néztem rá megint.
-Gondoltam, komolyan mondom mi jogon szemétkedik így veled, te semmi rosszat nem tettél ellene, azért ennek is van határa.
-Nyugi-mondtam neki és odahajoltam,hogy egy csókot tudjak neki adni.
Romantikus pillanatot a csengő zavarta meg, így U-Kwon-nak el kellet hagyni a termet.

A többi órán semmi izgalmas nem történt, edzésen pedig közölte velünk az edző,hogy nemsokára itt a toborzás ideje ezért barátságos meccset fogunk vívni a B2ST-vel. Igazából várom már mert rég találkoztam a srácokkal.
-Szofi, kicsim. Itt vagy?-legyezett előttem Kwon.
-Hm????
-Elgondolkoztál- jelentette ki majd folytatta az eredeti mondókájával- Mikor is megyünk meglátogatni a dadusod?
-A jegy hétvégére szól vagyis szombaton indulunk és hétfőn jövünk haza ha minden igaz-mosolyogtam rá majd megfogtam a kezét és elindultunk hazafelé-Na ,hogy is van ez a gyakornokos dolog?
-Azt mondták, most még az elején csak heti három próba lesz, utána ha már debütálunk, vagyis annak környékén leszünk akkor már napi több várható- nevetett fel.
-Büszke vagyok rád, rátok.-szorítottam meg jobban a kezét- Akkor most hozzátok vagy hozzánk megyünk?
-Egyik se, életem- nevettet fel majd egy teljesen másik irányba kezdett húzni, mint amerre elindultunk.
-Hova megyünk?-nevettem fel.
-Meglepi.
Egy kis elhagyatott épülethez értünk.Furán néztem rá de ő csak nevetve megrántotta a vállát és tovább sétált pontosan be az épületbe. Amilyen magányosnak, és romosnak nézett ki kívülről a hely, olyan barátságos és felszerelt volt belűről. Csodálkozva néztem az előteret, majd amikor beljebb mentünk egy táncosnak való kiválóan felszerelt szobába léptünk. Annyi rádió/magnó vagyis zenelejátszó volt a falon amennyit még sosem láttam együtt.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem meglepetten.
-Igen, ez volt az én kis dühöngőm amikor ideges, mérges voltam. Szerettem volna neked megmutatni, ezzel azt szeretném mondani bármikor idejöhetsz ha akarsz. A srácokkal itt próbáltunk a meghallgatásra.
-Fantasztikus ez a hely.
-Örülök,hogy tetszik.
-És mutatsz is valami táncot?-néztem kihívóan rá.
-Persze- válaszolta majd elindította Se7en-Drips című számát és elkezdett mozogni.(táncot itt tudjátok megnézni amit ide gondoltam, csak ajánlani tudom )<-- szerk megj.) Ahogy mozgott a zenével együtt, bámulatos volt. Teljesen beleélte magát, csak úgy ragyogott zene közben.-Na, milyen volt?-kérdezte lihegve e produkciója végén.
-Drágám, ez... ez csodálatos  volt, senkit nem láttam még zenére így mozogni, nem csodálom,hogy felvetek gyakornoknak- léptem közelebb hozzá-Az a rész tetszett a legjobban, amikor ez az izmos has felvillant egy-egy pillanatra.-simítottam végig az említett testrészén, éreztem,hogy egyre szaporábban veszi a levegőt, felemeltem a fejem, és megpusziltam az arcát, végigpusziltam az álla vonalát majd amikor elértem az ajkait szenvedélyesen megcsókoltam, egy percig sem totolyázot egyből visszacsókolt.
Felemelt én pedig a lábaimat a dereka köré fontom, s egy percig sem megszakítva a csókunkat, egyre jobban belemélyedtünk a dologba, a felső ruhadarabok teljesen lekerültek rólunk, jó nem teljesen mert rajtam volt még a melltartóm, amikor hangokat hallottunk.
-Öhm, bocsi nem akartunk zavarni-halottam meg Taeil hangját.
Zavartan elfordultam és a felsőm után nyúltam,hogy felvegyem. U-Kown ,meg csak nevetett és nem fáradt vele,hogy visszavegye a pólóját.
-Srácok, tudjátok nekem semmi bajom a kapcsolatotokkal, de nem szeretném látni, haver azt ,hogy előttem húzod meg a húgomat, csúnyán szólva.
-Jó bocs ne haragudjatok, nem akartuk csak elragadott minket a hév-röhögött Kwon, majd átkarolt- Szívem ezt még folytatjuk-suttogta a fülembe.
-Vedd fel a pólódat-parancsoltam rá.
-Amúgy mi próbálni jöttünk.
-Akkor én mentem is-mondtam majd egy gyengét csókot adtam a barátom ajkaira, és a testvérem arcára egy cuppanós puszit és már ott se voltam.
Gyorsan hazaértem, majd  megcsináltam a lecókat amivel el is ment az idő és már feküdni készültem, befeküdtem az ágyba és a teendőimet csak a mobilom SMS jelző hangja zavarta meg.

~Életem értelme,  nagyon szép álmokat és jó éjszakát ♥♥, holnap csak a suliba találkozunk reggel nem tudok eléd menni, majd még beszélünk.Szeretlek U-Kwon~


Válaszoltam neki,hogy én is szeretem meg majd, hogy a suliba akkor találkozunk és el is mentem aludni.


Remélem tetszett, és megvagytok vele elégedve.