3.rész

Mikor hazaértem láttam,hogy világítanak a lámpák a házba,beléptem és finom vacsora illatok fogadtak.

-Szia Szofi merre jártál?

-Csak felfedeztem a környéket-mondtam mosolyogva miközben Gain mutatta,hogy üljek le.

Az asztalnál helyet foglalt Gain MinHo és EunJi de Kyung-ot nem láttam sehol.

-Jaj Szofi ne legyél ennyire megszeppenve,ne mondd ,hogy még nem ültél családi vacsorán.-mondta Minho.
-Igazság szerint nem szeretnék a régi életemre emlékezni-mondta mosolyogva-jó étvágyat mindenkinek.
-Jó étvágyat.
Neki látott mindenki a finom ételnek amikor megérkezett Kyung.
-Gyere fiam egyél-mondta mosolyogva az anyja.
-Nem vagyok éhes de azért jó étvágyat nektek-egy kisebb vigyor kíséretében felvonult az emeletre.
Mikor befejeztük az ebédet felajánlottam,hogy segítek elmosogatni,de szó szerint ki lettem küldve a konyhából.
Felmentem a szobámba,majd a saját fürdőmbe elvégeztem az esti teendőimet és álomra hajtottam a feje.
-Szofi ébresztő suli van.
Egy mosolygós EuJi-val találtam szembe magam,amikor kinyitottam a szemem.
-Hello -csak ennyit bírtam kinyögni mert elkezdett csikizni,hogy kimenjen az álom a szememből.-Oké oké fent vagyok.
-10 perc múlva indulunk.
Gyorsan elvégeztem a  reggeli dolgaim és lebattyogtam az emeletről.Mikor megláttam a Kyung fejét tiszta holdkóros volt,elkezdtem röhögni.
Szépen lassan elindultunk mind a hárman a suliba,már éppen a suli sarkánál jártunk amikor a fél bátyámnak nevezett,jó igazság szerint semmi rokoni szál nincs köztünk csak annyi ,hogy örökbe fogadott a családja,vagyis azt se még hivatalosan ,mindegy szóval a srác megfordult él elkezdett dumálni.
-Ide figyelj neked is elmondom a szabályokat.1:Nem köszönsz nekem 2:Teljes mértékben elkerülsz.3:Ha kérdezik,hogy milyen közöm van hozzád letagadsz.
-Rendben de előtte én is elmondom a szabályokat.1 nem te mondod meg,hogy mit csináljak 2:Így is úgy is letagadnálak.3:Vegyél vissza a képedből. 4.További szép napot-mosolyogtam rád majd kézen ragadtam EunJi-t és elindultunk újra a suliba.
-Ez szép volt-mosolygott rám.-De siessünk, mielőtt még elkésünk.
Sietve mentünk a suliba azon belül a igazgatóiba. Ott elmondták ,hogy melyik osztályba fogok járni meg,hogy a könyvtárba vehetem fel a könyveim ,ja és megkaptam az órarendem..
Egy dolognak örültem ,mégpedig,hogy EunJi osztálytársa lettem .Beléptünk a terembe,a tanár már bent volt ,tudomásul vette,hogy új vagyok és mutatta ,hogy üljek hátra egy fiú mellé akinek a lábai a padom voltak és a sapkája pedig az arcába volt csúszva.
Leültem  és a srác még mindig aludt az of-t ez nem nagyon izgatta ezért én se nagyon foglalkoztam vele a diákok közöl csak a nővérkém/barátném  volt az egyedüli ismert arc.
Már kb 2 perce volt kicsöngő amikor a mellettem ülő vagyis fekvő srác  felébredt,nem láttam az  arcát csak azt ,hogy feláll a helyéről és kiment a teremből.
EunJi odajött hozzám.
-Ez ki volt?-kérdeztem tőle.
-Ő volt Zico-mondta és egy kicsit elpirult.
-Figyelj ha tetszik neked akkor miért járkálsz mással kézen fogva a délutáni órákba.?-kérdeztem tőle a szemöldökömet húzogatva.

Baekhyun

-Honnan tudod?
-Láttalak titeket csak nem akartam zavarni ezért tovább álltam.
-A sárcot Baekhyun-nak hívják aranyos srác és hát ő a a barátom de..
-de nem vagy belé szerelmes.
-Igen-mondta közben pedig lehajtotta a fejét.
-Várjunk csak ő az e....
-Igen az Exo-k énekese.
-Majd elmeséled?
-Persze de most leülök a helyemre ,puszi.
A tanár előtt megérkezett a padtársam is.
-Hello te vagy az új diák?-kérdezte viszonylag barátságosan de az arcát még mindig nem láttam.
-Igen Szofi vagyok.
-Én Zico.
-Örülök-és kezet ráztunk.
Óra közepén levette a sapkáját és felvette a könyvét ami leesett majd amikor visszatért rendes ülő helyzetbe a terembe megfagyott a levegő,mindenki minket nézet de nem értettem,hogy miért.Nem is foglalkoztam vele és szerintem a padtársam sem mert visszavette a sapkáját  és tovább rajzolgatott a füzetébe.
"Miért nézett minket mindenki ? "
Ezt a kis levelet odacsúsztattam neki válaszként egy fejrázást kaptam, bár igaz érdekelni nem érdekelt de azért kíváncsivá tett a helyzet.
Kicsöngő után éppen mentünk EunJi-val a kémia terem felé amikor megláttam egy plakátot amin az állt,hogy:
GYERE KOSARAZNI!
A KOSÁRCSAPAT SZÍVESEN VÁR.CSATLAKOZZ A SULI KOSÁRCSAPATÁHOZ!!!
VÁLOGATÓ:HÉTFŐ 15:00
-Menjünk el,kérlek.-nyöszörögtem a nővéremnek.
-Nem mehetünk mert az egész BlockB kis bagázsa benne van és ezért nem fog senki elmenni a válogatóra.
-Hányan vannak?
-Kik?
-A Block B-sek?
-7-en
-Akkor már csak 3 ember kell.
-De amúgy is csak az kerülhet be aki pontot dob a legjobb játékosuk ellen.
-Akkor elmegyünk és pontot dobnunk.
-Oké akkor csak ketten leszünk a válogatón.
-Sose baj
A nap további része unalmas volt.Azt nem tudtam meg,hogy minek nézett hátra hirtelen mindenki de majd úgy is kiderül.
Odaértünk a válogatóra gyorsan átöltöztünk és mentünk is a tornaterembe.

Hayoung

Rajtunk kívül még egy lány gondolta úgy ,hogy jelentkezik.
-Szia ,hogy hívnak?-kérdeztük a lánytól mert visszakísértük őt az öltözőbe.
-HaYoung
-Én Szofi vagyok a tesóm meg EunJi.
-EunJi-t ismerem mert egy árvaházba nőttünk föl.
-Akkor induljunk csajok és kerüljünk be a csapatba.
-Így van-és elindultunk a tornaterem felé ahol ott volt a Block B   kivéve Zicoc meg persze az edző is jelen volt..
-Megjött az árvaházi csapat-nevetett Kyung  és a többiek is
-Te?-kérdeztük egyszerre U-Kwon-nal amikor egymással szembe értünk.
-Igen-és szintén egyszerre mondtuk ,és hirtelen megölelt ,szívesen viszonoztam az ölelését.
-Kim edző ennek a lánynak nem kell felvételi -mondta a mellettem álló fiú.
-Miért is nem ?-kérdezte az edző és a többiek is kérdő pillantással néztek felé.
-6 évig versenyszerűen kosarazott és tapasztalatból tudom,hogy tényleg profi.
-Igaz ez?
-Igen-mondtam mosolyogva.
-Akkor hát üdv a Block B-ben.
Hogy hol??? A Block B-ben de az izzé.....jaaaa ,hogy ezért mondta,hogy a csapat mert a kosárcsapatra gondolt értem már.
-Köszönöm.
-EunJi és Hayoung ,szerintem nektek sem kell felvételi mert a tesi órákon kiválóan dolgoztok ,akkor srácok mától kezdve a Block B már egy koedukált csapat-nevetett fel az edző
Hirtelen nyílt az ajtó és  én mivel háttal álltam az ajtónak nem láttam ki jött meg csak megint azt éreztem ,hogy meg fagy a levegő.
-Elnézést a késésért-mondta a srác.
Senki nem válaszolt csak nézett minket én megfordultam és szembe találtam magam Zico-val.
Én néztem őt ő nézett engem és szerintem mindkettőnknek feltűnt a hasonlóság.
-96'
-96'
-szeptember 14
-szeptember 14 -helyeseltem
-apa
-anya-mondtam vissza mert tudtam,hogy arra érti kivel élünk.
Hirtelen megölelt.
-Azt hittem már soha nem fogok veled találkozni.-éreztem,hogy egyre szorosabban ölelt.
-Úgy hiányoztál ,mert már olyan régen volt az az 5 perc kb amit együtt tölthettünk-mondtam.
Az edző elment mondta,hogy ismerkedjünk meg a fiúkkal mert mostantól együtt kell velük játszanunk.
A tesóm az igazi vér szerinti bátyám Zico.Végre megtaláltam a véletlennek köszönhetően ,vagy netán a sors nem tudom de örülök neki,hogy végre megtaláltam őt.
Amíg volt a csapat megismerkedés  én végig a tesóm ölébe ültem és őt ölelgettem.
Ha valaki nem tudná a háttér sztorit akkor biztos azt mondanák ,hogy Zico barátnője vagyok.
Megbeszéltük,hogy az egyik elmondja az életét a másiknak és ugyan ez fordítva azt más korra fogjuk halasztani. El kellet mesélnünk U-Kwon-nal ,hogy is volt az első találkozás amikor szó szerint megmentettem a becsületét.
Majd szépen lassan elindultunk hazafelé. Kyung hívta a fiúkat hozzánk de ők aranyosan visszautasították az ajánlatot és végül 3-an mentünk haza.
Mikor hazaértünk gyorsan megvacsoráztunk és mindenki ment a saját szobájába.De persze előtte megígértem EunJi-nak ,hogy majd beszélek róla Zico-nak.

Remélem tetszett és várom a komikat vagy iratkozzatok be rendszeres olvasónak .köszi ♥♥