1.rész

  

Sziasztok a nevem Szofi Müller (17 éves) és Németországban élek a nevelő szüleimmel akik nem éppen kedvesek velem.Amikor megszülettem anyukámmal elköltöztünk otthonról és magunk mögött hagytuk az apukám és a bátyámat is.A testvéremről csak annyit tudok hogy ikrek vagyunk szóval talán van némi hasonlóság köztünk, és a szülővárosunkban él Koreába.Mondjuk ha számításba veszem azt,hogy semmit sem tudok róla így csak reménykedni tudok,hogy még mindig ott él.
Miután anya meghalt vagyis akkor még két éves voltam, és először árvaházba majd,nevelőszülőkhöz kerültem és a régi családomról semmit sem tudok.Egészen 7 éves koromig árvaházban éltem és ott volt egy kedves dadus aki megígérte nekem,hogy egyszer majd segít hazajutni.Azt mondta,hogy próbál kutatni a családom után és eddig nem nagy sikerrel,de én bízom abban,hogy meg fogjuk őket találni és végre elkerülhetek a  nevelőszülőktől és attól a ténytől,hogy folyamatosan bántanak és úgy bánnak velem mint egy rabszolgával.
Szóval ez a helyzet az életemmel ,jó mi ?
Csörög a telefonom.
-Hallo itt Szofi beszél.
-Szia Szofi én Carla dadus vagyok.
-Jó napot.
-Azért hívlak mert találtam egy kicsi dolgot.Tudnánk találkozni?
-Persze, mikor és hol?
-Mondjuk 5 perc múlva szokásos helyen.
-Rendben-válaszoltam röviden és letettem a telefont.
A szokásos helyről csak annyit kell tudnotok,hogy  -----> ez az
5 perc múlva ott is voltam a találka helyén de Carla még nem érkezett meg.Már kb 10 perce vártam amikor megláttam ,hogy fut felém és egy papírt lenget a kezébe.
-Szia,Bocsi,hogy késtem.
-Semmi baj de miért volt olyan fontos,hogy találkozzunk?
-Azért mert valami csoda módján találtam egy személyt aki a nagybátyád vagyis anyukád tesója volt.
-Értem és személyileg tudod ki ő ?
-Ezen azt írja ,hogy  Choi Dong Wook más néven-mondta volna tovább csak én közbe vágtam.
-Se7en
-így van,honnan tudtad?
-Attól függetlenül,hogy megtiltanak nekem minden Koreával kapcsolatos dolgot ,attól még sunyiba hallgatok zenéket is.-kacsintottam rá-De ,hogy lehet a nagybátyám maga Se7en ???
-Fogalmam sincs ,de az életemet adnám az info igazságáért
-Köszönöm most már csak el kell jutnom oda és megkeresnem őt és így megtalálnám a bátyámat akiről még semmit nem tudunk.
-Figyelj segítek megszökni-mosolygott rám sejtelmesen.
-Miért van olyan érzésem,hogy te már mindent kiterveltél?
-Mert így van na szóval a terv a következő.....-szépen gyorsan elhadarta a tervet.
-Rendben akkor holnap 10-kor megy a gép.
-Majd ott várnak a repülőtéren.
-Okés nagyon szépen köszönöm.De most megyek csomagolni.Még egyszer nagyon köszönöm és igazán hálás vagyok a segítségért.Viszlát-és rohantam is haza összecsomagolni mert ugyanis holnap lelépek innen és irány Korea ahol új életet kezdhetek,és van rá esély,hogy a testvéremet és apukámat is megtaláljam.A repülőtéren egy EunJi nevezetű lány fog várni és náluk fogok lakni egy ideig.Carla azt mondta,hogy nagyon kedves és szívesen segít másoknak és,hogy jóban leszek majd vele.Nagyon várom már a holnapot.
Mikor hazaértem a "szüleim" már otthon voltak és elvoltak foglalva.
-Szofi ha már megérkeztél mosogass el kérlek meg ott vannak a ruhák vasald már ki ,köszi majd takaríts fel.-mondta "anyám" a dolgaim-Ja ha nem leszel kész 10 -ig akkor 1 hétig sehova sem mehetsz  a szobádba leszel bezárva .

EunJi

-Értettem-mondtam és nekiláttam a teendőimnek,hála istennek 9 kor már készen voltam mindennel és csomagolhattam az útra.Gyorsa sikerült összepakolnom igaz nem is volt sok cuccom.
Reggel mivel 10 kor indul a gépem megvártam míg a házban lakó emberkék elmennek és hívtam egy taxit ,hogy odaérjek a repülőtérre.A gépet elértem és már csak az maradt,hogy megpillantsam  Korea szép földjét.
Az idő gyorsan eltelt hallgattam a jobbnál jobb zenéket.Mikor leszálltam a gépről megkerestem a csomagjaim és indultam megkeresni az EunJi nevezetű lánykát,hamar meg is találtam mert egy ÜDVÖZÖLLEK SZOFI MÜLLER tábla volt nála.
-Szia Szofi vagyok.-köszöntem neki kedvesen.
-Szia én pedig EunJi,üdvözöllek újra itt.-mosolygott rám aranyosan.-A tervet tudod?
-Igen ,csak azt szeretném megtudni,hogy miért pont te?Ne értsd félre nem ellened irányul csak szeretném tudni.
-Én is árvaházba nőttem fel engem 10 éves koromba fogadtak örökbe és nekem is volt egy kedves dadusom őt Hyori-nak hívják és ő a te dadusod valamilyen rokona és megkérdezték a szüleim,hogy befogadnak e téged és ők belementek én meg nagyon örülök neki ha kapok egy testvért.
-Akkor már csak egy kérdésem van.
-Mi lenne az?
-Melyikünk az idősebb?Mikor születtél.
-Én 1996 augusztus 18.-án.Te?
-Én pedig 96' szeptember 14.-én 
-Vagyis kb egy hónapja volt a szülinapod.
-Igen de nem szokásom ünnepelni.
-Értem de most menjünk mert anyáék már várnak minket.
Fogtunk egy taxit és elindultunk az új otthonom felé.


Remélem kedvet kaptatok a történethez és szívesen olvassátok majd.:D
megj.:a dátumoknál az évszám  csak kitalált a napokat  és a hónapokat mejd hozzátudjátok kötni az emberekhez.:D