17.rész

Sziasztok, manók !

SAJNÁLOM.Tudom azt hiszitek ,hogy elnyelt a föld, de közlöm veletek még élek. Egy új résszel térek vissza.

Remélem tetszik majd nektek.

Jó olvasást.

Reggel fáradtan pislogtam mikor megszólalt az ébresztőórám, nagyon rosszul érintett,hogy már a felkelés ideje van mert még szívesen aludtam volna pár órát. Mivel sikerült nyugtáznom,hogy mindenféle képen ki kell kelnem az ágyból ezért felültem, majd felálltam és végül elhagytam a puha ágyikóm és az ablakomhoz sétáltam, felhúztam a redőny és szomorúan szemléltem,hogy az eső esik. Szép kis kedd elé nézünk.

-Jó reggelt- motyogtam halkan amikor lementem a konyhába

-Neked is - hangzott el mindenki szájából a válasz.

-Ma reggelt kaptam egy SMS-t az edzőtől,hogy ma fogjuk játszani a toborzó edző meccset- közölte velünk a hírt EunJi.

-Oké - válaszoltuk Kyung-gal tudomásul vételünk jeléül.

-Na menjetek gyerekek mert még elkéstek-mondta nekünk anyu és már indultunk is az emeletre az utolsó simításokat elvégezni, gondolok itt például a fogmosásra.

Miután mindennel készen lettünk elindultunk a tudás tárhelye felé hót kómásan.

-Ki ez a jó nő?- kiállott fel valaki a hátunk mögött már igen közel az iskolához, de mivel felismertem a hangját ezért belementem a játékba.

Körbefordultam először megnézve,hogy kinek szólhattak, és amikor csak a nevető fiúkat és a barátnőimet láttam visszaszóltam.

-Kire gondolsz?- kérdeztem kihívóan U-Kwon-ra nézve.

-Rád cica, rád-jött közelebb felénk.

-3..2..1-hallottam magam mögött a számolást és az egyes szám kiejtése után már csak barátom édes ajkait éreztem meg az enyémeken.

-Hiányoztál-suttogta a fülembe, amikor elváltunk.

-Srácok, megértem,hogy igazán régen láttátok egymást, megjegyezném tegnap este de pár perc és becsöngetnek. Mellesleg Szofi matekkal kezd- ahogy ezt kimondta EunJi azonnal rohantam a matek terem felé,hogy véletlenül se a tanár után essek be. A műveletet sikeresen végrehajtottam majd  a többiek és szépen lassan beszállingóztak a terembe.

-Szép sprint volt, de van még tíz perc a becsöngőig- nevetett fel Zico.

-Hülye barom-ütöttem egy jó nagyot a vállába.

-Na ne hariz már, mi barik vagyunk-kezdet el nyávogni a testvérem.

-És én vele járok-sóhajtott fel EunJi a barátja nyávogását meghallva.

-Miss Müller, meg sem lepődök,hogy nem vigyázban várja az órámat, de azt elvárnám,hogy legalább a helyén ülne és nem a testvérét zaklatná, de ha már magáról van szó, akkor egy táblai feladat megoldását szívesen megnéznék öntől.

-Tanár úr de én semmit nem csináltam!- háborodtam fel

-Épp ez az, fáradjon már ki a táblához, vagy kérvényt nyújtsak be?

-Nincs rá szükség-nagy félelemmel kimentem a táblához, a rettegésem azért volt mert tudtam,hogy egy 'újabb szívassuk Szofit' óra veszi kezdetét.

-Akkor oldja meg ezt a exponenciális egyenletet- mondta és fölírt egy olyan feladatott amitől még a szemem is keresztbe állt.

-Tanár úr, ezt még nem is tanultuk-szólalt fel egyik osztálytársam.

-Bizony - szólaltak meg a többiek.

-Bár én meg tudnám csinálni és szégyen, hogy ez a csaj nem tudja, de ezt még tényleg nem vettük ezt az anyagrészt - mondta kedves ellenségem, aki most meglepett, cselekedetével. 

~Talán kedves lenne mégis? - áh, ugyan.~

-Látja magát valaki még is bírja, szóval üljön le és megtanuljuk ezt az egyenletmegoldást, de következő órán magával kezdek nézett rám fenyegetően.

~Létezik, hogy a tanár ennyire utáljon?- ezek szerint igen~

Gyorsan a helyemre battyogtam és az óra maradék részében meghúztam magam. Amikor kicsengettek és a kedves tanár úr kivonult a teremből, fellélegeztem.

-Szofi, ez menő volt- röhögött fel mögöttem Zico - Úgy remegett a térded, hogy szerintem még U-Kwon is hallotta- röhögött fel megint.

-Na mi volt ez a térdvacogás, a suli másik feléről is lehetett hallani-jelent meg az előbb említett személy.

- Köcsög- vágtam oda neki és bevágtam a durcit.

- Na cica, tudod,hogy csak vicceltem, amúgy ezt a idézőjeles vicces dolgot az előbb halottam.

- Szerinted csak te szórakozhatsz  másokkal?- fordultam vissza jót kacarászva a társaság arcán.

A többi órán egyik tanár sem szívatott se engem, se a többieket. Hazafelé meg azon gondolkozta,hogy  a nap rosszabb már nem is lehetne, azonban amikor bementem a nappaliba,hogy üdvözöljem anyát az ítéletem hibásnak bizonyult. A rosszabb és az annál rosszabb dolgok még ezután fognak jönni.

- Helló tündérkém, de jó,hogy újra látlak-jött közelebb hozzám egy lépéssel az az ember akivel többet már nem akartam találkozni.

- Mit keresel itt?- szűrtem a fogaim közt a szavakat.

- Érted jöttem, hogy visszavigyelek, mert már anyád is hiányol, bár nem tudom,hogy képzelted azt, ha megszöksz nem fogunk megkeresni és visszavinni.

Itt szerintem már biztossá vált mindenkinek, hogy ki ez az ember. Ő, aki megkeserítette az életem és dolgoztatott folyamatosan.

-Szofikám, holnap reggel indul a gépünk, és tudod nincs ellenkezés-jött oda és úgy csinált minta megölelne, azonban megszorította a karom ezzel jelezvén,hogy a büntetésem az olyan lesz, amit el sem tudok majd képzelni, a szökésem miatt. - Ja és van nálunk valaki, aki szerintünk érdekelne téged, például a kis dadusod, aki már igazán közel van a halálhoz, bár mi segíthetünk átlépni neki a küszöböt- nevetett fel majd elhagyta a lakást.

Megfagyva álltam a nappali kellős közepén, számomra egy kedves hang hozott vissza az életbe.

- Ez meg mi volt?- kérdezte

- Nem tudom, U-Kwon, nem tudom-válaszoltam és utána már nem emlékszem semmire.

U-Kwon pow

Fogalmam sincs, mi folyik itt. Arra értünk haza, hogy Szofi volt apukája megjelenik és haza akarja vinni életem értemét. Látom, hogy Életemnek sem esik olyan jól ez a kérés. Nyilván nem akar itt hagyni csapot-papot, hogy visszatérjen a régi életébe, amit elmondása szerint nem szeretett.

­­-Szofi, Szofi - szólongattam, amikor éppen elkaptam,hogy szó szerint ne találkozzon a földel.

Szó nélkül felemeltem ájult barátnőmet és felvittem a szobájába. Bejött mindenki a szobába, Gain egy vizes rongyot hozott és lánya homlokára tette.

- Nyugodj meg, szerintem csak így dolgozza fel a szervezete a dolgokat, nem lesz semmi baj.

- Nem tudok megnyugodni-válaszoltam és végigsimítottam barátnőm arcán

- Én sem- válaszoltam majd egy könnycseppet letörölve kiment a szobából, ám még az ajtóból még visszaszólt- Nem fogunk zavarni pihenjetek csak.

- Köszönöm

Felálltam az ágy mellől, odamentem az asztalához ahol a falon képek voltak, és találtam egy képet, amin nagyon jót mosolyogtam. Éppen aludtam és sunyiban lefényképezett. Rengeteg képet találtam, róla, a fiúkról és úgy mindenkiről. Leültem az íróasztala előtt álló székre majd hátrapillantottam és megnéztem, hogy alszik-e még a drágám. Bizony még álomországban van. Majd egy pillanatra mintha kinyitotta volna a szemét, és amilyen gyorsan felpattantam és az asztalról levertem egy dobozt. A tartalommal együtt a földre esett. Levelek voltak benne és a címzett mindig egy bizonyos Sebastian volt.

~Ki az a Sebastian?~

Tudom,hogy csúnya dolog, de az egyik levelet, amit először megfogtam ki is nyitottam, ami benne állt egy kicsit megváltoztatta a dolgok állását. A levél  németül íródott. Egy leheletnyi német tudással rendelkezem az tény, de talán elég lesz ahhoz, hogy elolvassam a levelet, amit nem lenne szabad, de hát a kíváncsiság hajt.

Drága Sebastianom,

Képzeld el megérkeztem Koreába, ahol Carla szerint és a testvére. Egy nagyon aranyos család befogadott és gondolkodik rólam. Az első nap kimentem a parkba és kosaraztam  az ott lévő fiúkkal, volt egy srác, aki nagyon megfogott, de nem reménykedem, mert tudom, hogy nem érdemlem meg. 

HIÁNYZOl!

Miért hagytál el?

Miért?

Az iskolában  szinte mindenki kedves velem, itt is van egy tanár, aki nem a szívem csücske és fordítva.

Miért nem vagy velem?

Miért mentél el?

A testvéremet Zico-nak hívják, igaz ez csak ilyen becenév, mint ami neked volt a Seb, nagyon rendes, bírnád őt. 

A nap, amikor elmentél örökre bennem él.

U-Kwon-nak hívják a barátomat, vele is kijönnél, nagyon hasonlít rád.

Amikor magamra hagytál, nem láttam menekvést a világ elől, a szülők engem okoltak, de igazuk és volt az én hibám volt, még ha nem is szó szerint.

Mennem kell, legközelebb is írok, amint tudok.

Imádtam a veled töltött időt.

Mindennél jobban szeretlek,

Szofi

A dátum alapján a levél egy hete íródhatott. A levegő is meg állt bennem. Ki ez a Sebastian, vagy ki volt vagy már nem is tudom, mit kérdezhetnék.

- Édesem, mit csinálsz?- kérdezte Szofi aki ezek szerint felébredt és hatalmas szemekkel nézett a kezembe tartott levélre.

- Semmit - válaszoltam hanyagul

- Mi történt?- kérdezte még mindig az ágyán ülve.

- Elájultál-válaszoltam tömören.

- Össze kell csomagolnom-mondta és elkezdett a szobájába rohangálni mint egy esze vesztett őrült.

- Szofi állj meg kérlek, pihenned kell, nem szeretném, ha még egyszer elájulnál. Nagyon felzaklathatott az esemény, ezért kérlek, egy picit ülj le.

Leült és csend honolt a szobába, ezt Szofi törte meg.

- Félreértetted ugye?- néz a kezembe tartott levére.

- Ezt nem lehet félreérteni, őt szereted én meg csak egy pótlék vagyok, amíg vissza nem mész Németországba ahol ott lesz ő és majd újból összejöttök.

- Ez nem igaz.

- Persze, hogy nem, hiszen itt van leírva. Tudod mit? Ebből én nem kérek, a legapróbb titkomba is beavattalak erre kiderül, hogy csak egy tartalék voltam.

- Hagyd már abba- kiabált rám

- Jó abba hagyom, szia, a soha nem viszont látásra.

- Most szakítani akarsz velem?- kérdezte sírva.

- Igen- válaszoltam neki majd feldúltan elvonultam.

- U-Kwon, állj meg ez egyáltalán nem igaz, nem hagyhatsz magamra, szükségem van rád. Szeretlek te bolond- kiabálta utánam de én hülye makacs csak mentem a fejem után és nem is figyeltem semmire, csak egy dudaszót halottam majd egy kiáltás,  és utána se kép se hang.

Szofi pow

- U-Kwon- kiáltottam teli torokból- Hívjon valaki mentőt-ráborultam a testre és zokogásba törtem ki.

- Haver, tarts ki - jött oda Zico is és a többiek.

- Nem hagyhatsz magamra, szükségem van rád.

A mentősök hamar megérkeztek és elszállították őt aki miattam került ilyen állapotba.

- Szofi mi történt?- érkezett meg Dave.

- Egy félreértés miatt összevesztünk és elrohant elütötte egy autó, az én hibán sajnálom.

- Nyugodj meg nem a te hibád

- De az enyém- mondtam határozottam majd megjelent az orvos.

- Jó napot ők Kim Ukwon hozzátartozói?

- Igen- felelte a nagybátyja,

- Nagy szerencséje volt a fiatalúrnak, kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet, mintha egy angyal vigyázott volna rá

~Sebastian~

- Eltört két bordája és a bal karja, és még néhány seb éktelenkedik az arcán de azok csak kisebb karcolások, most altatásban van-folytatta a doki- Nemsokára felébred és kérem egyenként menjenek be és ne maradjanak sokáig, pihennie kell az úrnak.

- Köszönjük- hajolt meg Dave majd utána mindenki sorba.

- Menj csak be-nézett rám Sukhyun

- Neked kéne..- kezdtem elé ellenkezni de

- Menj csak

Bementem a kórterembe és megláttam a barátomat, vagyis a volt barátomat és megint elfogott a sírhatnék.

- Ne haragudj,  Kérlek, bocsáss meg nekem

Többet nem is beszéltem, hanem néztem, ahogy alszik, olyan volt, mint egy angyal, gondoltam egyet és felálltam a székről és egy puszit nyomta az ajkaira majd kimentem és engedtem,hogy a  többiek és bejöhessenek hozzá. Amikor a többiek már elmentek én pedig visszasétáltam az ágyhoz és néztem az arcot, ami az életet jelenti nekem.

- Annyira sajnálom,hogy nem mondtam el...- hangos sípolás szakította meg a beszédemet -ORVOST- üvöltöttem

- Kisasszony menjen arrébb- arrébb mentem és sírva rogytam össze- hozzák a defibrillátor

Már szinte a legmagasabb fokon élesztették újra, de nem reagált a test.

- Sajnálom kisasszony a barátja meghalt.

-NEEEEE!! - odarohantam a testhez és elkezdtem ébresztgetni- Nem halhatsz meg szükségünk van rád.

- Kisasszony kérem

-NEEEEM.....

Ennyi lenne mostanra, remélem tetszett és nem ijedtetek meg a történtektől nagyon, véleményeket szívesen várom.

16.rész

Sziasztok!

Először is nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig elmaradtam de megőrültem a sok tanulnivalótól és a kevés szabadidőtől. Remélem ezzel a résszel majd egy kicsit sikerül kárpótolnom benneteket.További jó olvasást.

Puszi,Fruzsi ♥♥♥

A mai nap és ugyanúgy kezdődött mint a többi,nyűgösen keltem fel. Annyi különbséggel ,hogy eszembe jutott,hogy már nagyon sok idő eltelt,  vagyis mióta idejöttem kevesebb mint egy év. Eljött a születésnapom ideje, de most végre együtt ünnepelhetek a bátyámmal.

-Boldog szülinapot, Szofi-kiabált a családom majd egy kisebb tortával fogadtak eme csodálatos vasárnapi napon.

-Köszönöm...-néztem rájuk mosolyogva -mindent,tényleg.

-Az ajándékokat később kapod-ugrándozott Kyung és EunJi.

-Rendben-mosolyogtam rá.

-Na, gyorsan fújd el a gyertyákat.-nevetett rám anyu.

Igen, anyu most már tudom így szólítani mert megérdemli, és szinte ugyanúgy szeretem mint a saját édesanyámat.

Elfújtam az égő számokat,majd EunJi-ék magamra hagytak,hogy nyugodtan felöltözzem. Meg is voltam, kiválasztottam egy aranyos, virágos kis ruhát és elindultam az alsó szintre.Leértem a lépcső aljára,de senkit nem láttam itt.Éppen mire körbenéztem, hol lehetnek ,megszólalt a csengő.

-Szia, drága bátyusom nagyon boldog szülinapot- öleltem meg a testvérem.

-Neked is, húgicám, a többiek?-kérdezte mikor már beljebb sétált a lakásba.

-Nem tudom -feleltem vállat vonva- A kertbe még nem néztem szóval nagy valószínűséggel ott lesznek.

-Biztos-bólogatott aranyosan majd maga után húzva elindult az említett hely felé, ahol a kis család és a drága barátaink bújtak el.

-Boldog születésnapot!-kiabálta mindenki aki jelen volt.

-Isten éltessen gyönyörűm-ölelt át hátulról U-Kwon.

-Köszönöm- mondtam majd elkezdtem kibontani az ajándékot.

Egy csodálatos fényképalbum volt benne az itt töltött idő alatt készült képekkel, és az utolsó képen a barátom és én szerepelünk amikor éppen csókot váltunk, a kép főlé Forever felirat volt olvasható.A meghatódottságtól egy-két könnycsepp is kicsordult.

-Szeretlek-borultam a nyakába a világ legédesebb srácának.

-Én is , kicsim.-suttogta édesen a fülembe miközben a hátamat simogatta.

-Bocsánat,hogy megzavarom a csodálatos pillanatot, de Szofi drágám ez itt az ajándékod a családtól-nyújtott át egy borítékot anya.

-Köszönöm-köszöntem meg ezt az ajándékot is.

Amikor kibontottam a borítékot nem hittem a szememnek, két repülőjegy volt benne Németországba.

-Ez... ez, nem tudok mit mondani nagyon nagyon köszönöm -ugrottam a szüleim nyakába.

Pontosabban azért örültem ennek az ajándéknak mert végre meglátogathatom a daduskámat, akivel már régóta nem beszéltem.

Apáék nem szóltak semmit csak viszonozták az ölelésemet.

-Drágám, azt viszel magaddal akit szeretnél-ölelt át újra anya.

Felpillantottam és amikor találkozott a tekintetem Kwon-éval egyből tudta, hogy vele szeretnék menni.Szeretném ha megismerné a dadámat és az országot ahol minimanó koromat töltöttem. Egy dolog volt amiben nagyon reménykedtem az utazással kapcsolatban, mégpedig, hogy egyáltalán ne fussak össze drága "szüleimmel".

Mindenki nagyon jól elvolt, a születésnapi ebéd is fantasztikusra sikeredet.Délután már csak a nagyon szűk család volt jelen vagyis a hét srác, anya, apa és a drága két barátném.Csak ültünk az asztalán és vicces sztorikat meséltünk amik ebben az egy évben történtek velünk.

-Khm- köszörülte meg a torkát Zico -Igazából, most,hogy mindenki itt van szeretnénk bejelenteni a fiúkkal,hogy jelentkeztünk egy ügynökséghez ahová fel vettek minket gyakornoknak, jó igaz 'az, hogy felvettek' még nem biztos de nagy esélyünk van rá.

Anyáék a fiúkra nagy szemekkel néztek, mert már mind a heten az asztal előtt álltak és várták a reakciót.Azért is volt fontos,hogy itt jelentik be ezt mert már szinte Gain és Minho- voltak mindenkinek a szüleik.A srácok is szinte itt töltötték mindennapjaikat az elmúlt évben és szerintem már érkezésem előtti időket is.

-Gratulálok- kapcsoltam először és öleltem meg a bátyámat, majd sorba minden fiút és a barátomat még egy szolid csókkal is jutalmaztam.

Végül a fiúk nagy bejelentését az én drága két barátnőm híre követte ami pedig az ő gyakornokúságukról szólt.Vicces mert az elmeséltek alapján nem tudták se a fiúk se a lányok,hogy a másik része a csapatnak is jelentkezik gyakornoknak.

Szóval megtudtuk ,hogy mindenki gyakornok lett így ennek örömére is buliztunk és már nem csak a szülinapunk miatt. Miután mindenki elment, körülbelül hajnali 1-2 óra lehetett már, U-Kwon közölte velem,hogy el kell mennünk valahova.Furcsán nézett rám és nem foglalkozva semmivel és senkivel maga után húzott és eltűntünk a hajnali órákban a sötét utcán. Fogalmam sem volt,hogy hova megyünk de egyetlen édes falat pasim, nem volt hajlandó elárulni az utunk célját.

-Itt is vagyunk-áll meg egy pillanatra és amikor feleszméltem,hogy hol is vagyunk örültem egy kicsit a helyzetnek, bár szomorú is voltam.

-Miért nem mondtad,hogy meghaltak?-kérdeztem félve a sír előtt állva. Ugyanis a helyszín ahová életem értelme hozott az a szülei sírja volt. Összeszorul a szívem ahogy látom bánatos arcát ahogy felnéz rám és egy-két könnycsepp ott csillog szeme sarkába.Megöleltem őt,hogy érezze mellette állok, majd amikor elengedtem leguggoltam.-Jó estét, vagyis nemsokára reggelt Mr. és Mrs. Kim, én Szofi vagyok U-Kwon barátnője. Ígérem vigyázok a fiúkra, sajnálom,hogy nem találkozhatunk már élőben, de tudniuk kell,hogy nagyon szeretem őt.-mondtam és nekem is megindultak  a könnycsatornáim. Kezet éreztem a hátamon és láttam,hogy ő is leguggolt mellém, megfogta a kezem összekulcsolta ujjaink, és felnézet szülei emlékére.

-Köszönöm,hogy elküldtétek hozzám ezt az angyalt,hogy vigyázzon rám.-lehajtotta ismét a fejét majd felállt és magával húzott engem is, megölelt. 

Nem kérdeztem,hogy mikor és hogyan történt, egyszerűen csak az érdekelt,hogy ne legyen boldogtalan.

Miután még  egy kicsit ott álltunk a sötétbe vagyis igazából már a napfelkeltébe, elindultunk haza, utána persze elmehetünk az iskolába. Tuti órán alvás lesz belőle, de nem számít megtudtam azt ami nyomta a szívét és most azon vagyok ,hogy ezt a terhet segítsek neki cipelni.

~iskolába~

-Szofi el ne aludj- lökdösött meg HaYoung.

-Hm?-néztem fel.

-Na mi a helyzet, U-Kwon is alszik- halottam meg a bátyám hangját.

-Ki vannak dőlve-közölte EunJi.

-Miss Müller örömmel venném,ha az órámon ébren lenne-halottam meg szeretett matektanárom hangját.-Az egy dolog,hogy tavaly átengedtem , idén ne várjon kegyelmet.

Egyből felriadtam, ja és igen tavalyi dogám jól sikerült bár nagyon sokat magoltam és tanultam de valahogy sikerült áteveznem és a megbukástól mentem parton megállni, de hála istennek sikerült.

-Elnézést.

~Te is kelj fel, most megint rám fog szállni a matek tanárt, te se aludj

XOXO Szófi ♥ ~

~Tesim van, megtehetem,hogy alszom, ellenben veled akinek figyelni kéne.Szünetbe átmegyek szóval ne  aludj. Szeretlek, U-Kwon ♥ :* ~

Az idei helyem HaYoung mellett van, aki mosolyogva figyelte a kis üzenetváltásunkat.

-Vissza ne aludj- suttogta mellettem

-Igyekszem-mosolyogtam rá.
-Miss Mülelr, ez elfogadhatatlan. Először alszik az órámon, majd beszélgetésbe invitálja a padtársát. Azonnal menjen ki a teremből és igazolatlan óra.
Elindultam kifelé a teremből amikor újra rám szólt a tanár.
-Az egyest is beírtam.
Fantasztikus tuti meg fog húzni matekból.Körülbelül 15 perc múlva kicsengettek és amikor a tanár elhagyta a termet bebattyogtam és elfoglaltam a helyemet.
-Nagyon nem bír téged- röhögött rajtam Zico
-Azt mondod?-kérdeztem vissza gúnyosan.
-Azt biza-felelte mosolyogva majd lekezelt a haverjával.
-Szia cicám, milyen volt a matek óra?- kérdezte amikor már az ölében ültem.
-Fantasztikus-feleltem iróniával teli hangon.
-Egyest is kaptál?
-Szerinted?-néztem rá megint.
-Gondoltam, komolyan mondom mi jogon szemétkedik így veled, te semmi rosszat nem tettél ellene, azért ennek is van határa.
-Nyugi-mondtam neki és odahajoltam,hogy egy csókot tudjak neki adni.
Romantikus pillanatot a csengő zavarta meg, így U-Kwon-nak el kellet hagyni a termet.

A többi órán semmi izgalmas nem történt, edzésen pedig közölte velünk az edző,hogy nemsokára itt a toborzás ideje ezért barátságos meccset fogunk vívni a B2ST-vel. Igazából várom már mert rég találkoztam a srácokkal.
-Szofi, kicsim. Itt vagy?-legyezett előttem Kwon.
-Hm????
-Elgondolkoztál- jelentette ki majd folytatta az eredeti mondókájával- Mikor is megyünk meglátogatni a dadusod?
-A jegy hétvégére szól vagyis szombaton indulunk és hétfőn jövünk haza ha minden igaz-mosolyogtam rá majd megfogtam a kezét és elindultunk hazafelé-Na ,hogy is van ez a gyakornokos dolog?
-Azt mondták, most még az elején csak heti három próba lesz, utána ha már debütálunk, vagyis annak környékén leszünk akkor már napi több várható- nevetett fel.
-Büszke vagyok rád, rátok.-szorítottam meg jobban a kezét- Akkor most hozzátok vagy hozzánk megyünk?
-Egyik se, életem- nevettet fel majd egy teljesen másik irányba kezdett húzni, mint amerre elindultunk.
-Hova megyünk?-nevettem fel.
-Meglepi.
Egy kis elhagyatott épülethez értünk.Furán néztem rá de ő csak nevetve megrántotta a vállát és tovább sétált pontosan be az épületbe. Amilyen magányosnak, és romosnak nézett ki kívülről a hely, olyan barátságos és felszerelt volt belűről. Csodálkozva néztem az előteret, majd amikor beljebb mentünk egy táncosnak való kiválóan felszerelt szobába léptünk. Annyi rádió/magnó vagyis zenelejátszó volt a falon amennyit még sosem láttam együtt.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem meglepetten.
-Igen, ez volt az én kis dühöngőm amikor ideges, mérges voltam. Szerettem volna neked megmutatni, ezzel azt szeretném mondani bármikor idejöhetsz ha akarsz. A srácokkal itt próbáltunk a meghallgatásra.
-Fantasztikus ez a hely.
-Örülök,hogy tetszik.
-És mutatsz is valami táncot?-néztem kihívóan rá.
-Persze- válaszolta majd elindította Se7en-Drips című számát és elkezdett mozogni.(táncot itt tudjátok megnézni amit ide gondoltam, csak ajánlani tudom )<-- szerk megj.) Ahogy mozgott a zenével együtt, bámulatos volt. Teljesen beleélte magát, csak úgy ragyogott zene közben.-Na, milyen volt?-kérdezte lihegve e produkciója végén.
-Drágám, ez... ez csodálatos  volt, senkit nem láttam még zenére így mozogni, nem csodálom,hogy felvetek gyakornoknak- léptem közelebb hozzá-Az a rész tetszett a legjobban, amikor ez az izmos has felvillant egy-egy pillanatra.-simítottam végig az említett testrészén, éreztem,hogy egyre szaporábban veszi a levegőt, felemeltem a fejem, és megpusziltam az arcát, végigpusziltam az álla vonalát majd amikor elértem az ajkait szenvedélyesen megcsókoltam, egy percig sem totolyázot egyből visszacsókolt.
Felemelt én pedig a lábaimat a dereka köré fontom, s egy percig sem megszakítva a csókunkat, egyre jobban belemélyedtünk a dologba, a felső ruhadarabok teljesen lekerültek rólunk, jó nem teljesen mert rajtam volt még a melltartóm, amikor hangokat hallottunk.
-Öhm, bocsi nem akartunk zavarni-halottam meg Taeil hangját.
Zavartan elfordultam és a felsőm után nyúltam,hogy felvegyem. U-Kown ,meg csak nevetett és nem fáradt vele,hogy visszavegye a pólóját.
-Srácok, tudjátok nekem semmi bajom a kapcsolatotokkal, de nem szeretném látni, haver azt ,hogy előttem húzod meg a húgomat, csúnyán szólva.
-Jó bocs ne haragudjatok, nem akartuk csak elragadott minket a hév-röhögött Kwon, majd átkarolt- Szívem ezt még folytatjuk-suttogta a fülembe.
-Vedd fel a pólódat-parancsoltam rá.
-Amúgy mi próbálni jöttünk.
-Akkor én mentem is-mondtam majd egy gyengét csókot adtam a barátom ajkaira, és a testvérem arcára egy cuppanós puszit és már ott se voltam.
Gyorsan hazaértem, majd  megcsináltam a lecókat amivel el is ment az idő és már feküdni készültem, befeküdtem az ágyba és a teendőimet csak a mobilom SMS jelző hangja zavarta meg.

~Életem értelme,  nagyon szép álmokat és jó éjszakát ♥♥, holnap csak a suliba találkozunk reggel nem tudok eléd menni, majd még beszélünk.Szeretlek U-Kwon~


Válaszoltam neki,hogy én is szeretem meg majd, hogy a suliba akkor találkozunk és el is mentem aludni.


Remélem tetszett, és megvagytok vele elégedve.